Szokták mondani, hogy az ember majd a tizennyolcadik születésnapjától felnőtt lesz, felelősségteljes. Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam semmilyen változást nem okozott az életemben az a szám. Leszámítva persze azt, hogy ilyenkor az ember büszkén megy alkoholt venni, hogy majd a pénztárnál biztos úgyis elkérik a személyijét és akkor majd lóbálhatja, hogy legálisan veszi.
Gyorsan eltelt az a két év, egy hónappal ezelőtt már a huszadikat ünnepeltem. Dupla iksz, már nem egyessel kezdődik, hanem kettessel. Erről meg az terjeng, hogy a húszas évei gyorsan elrepülnek az ember életében. Ekkor úgy döntöttem fergeteges bulival kell megünnepelni ezt a napot az elkövetkezendő huszas éveim tiszteletére.
Már délután egy nagyszerű hipermarketben találtam magam, ahol válogattunk a különböző italok között, persze ár érték arányosan, ahogy az egy leendő közgazdához méltó. Nehéz szülés volt a dolog, mentek a telefonok kinek mi jó, ki mit nem iszik meg. Végül megtaláltuk a nekünk megfelelőt.
A buli a Bázison kezdődött, most megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a Bázis tulajdonosának, hogy biztosít nekem alvóhelyet ilyen esetekben. De aznap dupla bulit tartottunk, hiszen a Bázis tulajdonosa is 20. születésnapját ünnepelte. Ehhez mérten elkezdődött az ereszd el a hajam, jöttek az emberek, már-már kicsinek bizonyult a helyszín. És ilyenkor persze az udvaron is folyik a csevej, egy cigi mellett, ami elég okot ad arra, hogy a ház többi lakója a gangról utasítson bennünket rendre. Ekkor döntött úgy a népes társaság, hogy továbbáll.
Az oda út nem ismeretes, valami olyasmi, hogy eltévedtünk, vagyis rossz buszra szálltunk. Következő kérdés persze az, hol is van az a bizonyos oda. Számomra ez a történet végén derült ki, de innen nem hagyhatom ki, hogy a romkertben voltunk. Hihetetlen sok ember, hering effektus. Minket nem zavart, mi bulizni jöttünk, jól éreztük magunkat. Persze minden ilyen alkalommal történik valami kellemetlen, ebben az esetben egy papucs elvesztése okozta a zűrzavart. Végül megkerült a lábbeli, nem is tudom miféle csoda folytán, de ilyenkor mindig bebizonyosodik számomra, hogy a részeg emberekre egy angyal vigyáz, aki a hétköznapokban nincs jelen. Következő kép már az volt, hogy világos van és az utolsó zene hangjai másznak a fülembe a hangszórókból. Elindultunk hazafelé.
Kérdés: milyen busszal kell menni? A buszkérdés hamar megoldódott így reggel öt órakor. A másik kérdés az volt, hogy néz ki a harisnyád. Hiszen mi, mint jó kislányok harisnyában vonultunk a bulizók elé. A ruhadarabok megsínylették az éjszakát, elmondhatatlan számú folt, lyuk volt rajtuk. Így minden mindegy alapon mezítláb folytattuk az utunkat. Mi baja eshet az ember lábának. A buszon folyt valami éneklés állítólag, de ez már csak visszamondásokból ismeretes. Nyugodt szívvel visszatértünk a Bázisra, kicsit sem koszos talppal. Mindhárman bedőltünk az ágyba és már kezdett a fejünk is megnyugodni, amikor elhangzott az este legnagyobb kérdése. Lányok, hol voltunk ma? A válasz hamar érkezett, hogy a romkertben, persze a következő problémát az okozta, hogy hol van az a hely. Erre már csak délben jöttem rá, egy párórás pihentetőnek nem mondható, inkább kómaszerű alvást követően.
Összességében rá kellett jönnöm, hogy ugyanolyan maradtam, mint két éve, nem változtam az évek hatására, talán majd ha rendesen munkába állok, mint a felnőttek…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.