1956.október23. Valahogy mindig foglalkoztatott ez a nap, egészen azóta, hogy 8.-os koromban a mi osztályunk csinálta az ünnepi műsort. Bár akkor még nem igazán értettem, mi is történt ekkor. Ahogy haladt az idő megértettem, persze gimnáziumban rendesen ki is veséztük a témát. Sajnos bebizonyosodott, hogy a magyarok nem sokat tudnak saját nemzeti ünnepeikről, ez pedig szerintem hatalmas szégyen. Elfogult vagyok a történelemmel szemben, mégis arra bíztatok mindenkit, hogy üljön le, vegyen le egy könyvet a polcról, vagy kapcsolja be a tv-t, váltson az a magyar1-re és akkor kicsit többet tud meg a dolgokról. Főleg úgy, hogy a lezajlott eseményekben résztvevők közül többen élnek, és nincs jobb az ő szavuknál, az ő "meséiknél". Igazán rá lehet szánni ebből a 24 órából 1-et arra, hogy beleássuk magunkat a múltunkba és talán ha a gyerekük, unokájuk megkérdezi, mire emlékezünk ma, ne értetlen arccal meredjenek rá. És, hogy kampányoljak még egy kicsit érdemes ellátogatni a Terror Házába is, életreszóló élmény és tudás szedhető össze onnan, és hiteles képet kapunk ebből a korszakból is. Kalandra fel, irány a nappali és a könyvespolc.