HTML

A zöldségen túl

Ez a blog nem arról szól, hogy minden nap ideírom, ha más nincs, hogy épp milyet ürítettem...meg milyen "csini rucikat" vettem tegnap a westendben...."kis" képekkel illusztrálva.

Friss topikok

  • Capitalist: Mindenképpen olvasom, minden postodat^^ és köszike h reflektáltál az üzire :)) sokat jelent. (2009.10.23. 11:53) 10.23.
  • Petrazselyem: @TheSpirit: személyes üzeneteket máshol fogadok, örülök, hogy szándék az van (2009.06.18. 08:01) Egy város, Petrazselyem szemszög

Linkblog

2010.04.24. 19:36 Petrazselyem

Mai gáz

Képet csinálni magadról, mert fodrásznál voltál, majd álcázni, mintha nem azért csináltad volna a képet, mert magadnak képtelen vagy megcsinálni a hajad és természetesen ezekután ezt közzétenni valahol. (A valahol az a fbnál kezdődik és fektetett 8-ig tart)

 

Szólj hozzá!

Címkék: meghasonlás röhögőgörcs


2010.02.15. 11:10 Petrazselyem

Lost

Elvesztem. Na persze nem a szó szoros értelmében, csak egy lélekvesztőben. Elvesztem az iskola meg a privát életem között valahol félúton, vagyis inkább mindkettőben elvesztem.

Kicsit sok(k) lett ez a szakdolgozati témafoglaló meg a nyelvvizsga téma is. Miért nem lehet egyszerűen azt csinálni amit én akarok? Unom, hogy mindig a mások feltételeiről, kívánságairól szól minden.

A privát élet. Na az is érdekes téma. Abban is meg kéne találni az arany középutat, de ahhoz kell egy kics idő, legalábbis amikor azt hiszem, hogy majd mpst megvalósítható, akkor érnek a pofonok. Persze ez még jobban afelé tol, hogy mégse jó, amit én gondolok.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem meghasonlás


2009.12.15. 18:10 Petrazselyem

Meghasonlás

Újra meg újra meghasonlok a világgal. Bár ezen én már nem csodálkozom. A legújabb a divat így karácsony környékén a napokon át tartó ajándékkeresés. A sok beteg ember azzal próbálja meg a sok felesleges idejét eltönteni, hogy nem túlzok, napokon át járja az idiótábbnál idiótább boltokat, hogy már pedig, majd ő megtalálja a tökéletes ajándékot, ami nem létezik. Meg igazából nem is ez a lényege a karácsonynak, de általában azok az emberek szoktak így kutatni ajándék után szerintem, akik valamit kompenzálni akarnak ezzel. De ez ugyanolyan, mint az, hogy teljesen mindegy hány ékszerem vagy ezer ugyanolyan felsőm van, sajnos azok akiknek nincsenek belső értékeik "verik magukat" ilyenekre. Hát én elvagyok azzal a két pár kesztyűmmel egész télen... A másik az a karácsony=ajándék. A karácsony arról szól az embereknek mit fognak kapni karácsonyra, ahelyett, hogy annak örülnének, hogy kapnak valamit, nekem még mindig nem arról szól az egész, hogy anyukám mennyi pénzt tudott félretenni évvégére, és abból mekkora ajándékot kapok, kit érdekel. Lesz karácsonyfánk, mert az van az udvaron, meg bejgli, meg fenyőillat, ennyi elég, ja meg halászlé.

Nem hiszem, hogy több leszek azzal, hogy toronyórát lánccal veszek egy olyan embernek, aki körülbelül születésem vagy az ő születése óta ismer. Vagy ha nem is olyan régóta ismer, viszont eléggé ismer. Nekem ez az egész nem erről szól, és ez persze közhely, de akkoris így van.

A hibás emberek meg tartsák meg maguknak az ajándékkutatásukat. Ha nekik jól esik tegyék, de hova haladunk, ha ilyenek vannak.

Ez nem az a világ.

Na a másik téma, meg a pszichiátriai esetek öldöklése. Nem értem ezt. Aki ilyen eset azt tartsák már elzárva az egyik ez, a másik kedvencem az öldöklés utáni kijelentések: nem volt beszámítható. És??? Engem nem érdekel, igenis zárják börtönbe kész. A végén már csak a sok sárgacetlis fogja öldökölni egymást az országban. Ilyen nincs, igenis büntessék meg, lassan bárki gyilkolhat, mert ő nem beszámítható.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony meghasonlás


2009.11.10. 20:01 Petrazselyem

Miért??

Miért hiszi, sok ember, hogy a világ miatta forog? Ha ő nem lenne, nem lenne semmi a világon, mindenki őket akarja megszerezni, mert ők mindenkinek az álmai. És vajon miért párosul ezekkel a tulajdonságokkal a tudatlanság, butaság, elkényeztett nyávogás és egyéb devianciák? Valamint természetesen ezeknek az embereknek miért van elbaszott gyerekkoruk szó szerint, és persze fogalmuk sincs, milyen a kertben kapálni diplomával (nem azért mert nem kap munkát, hanem mert tudja milyen abból a kétkezi). Dehát legalább lehet értelmesen érvényesülni mellettük csak néha keserítik meg az életünket. Sajnos sok a bérházasi parizeres limonádé. Sajnálom őket, sose tudják már meg milyen az élet.

Szólj hozzá!


2009.11.09. 13:51 Petrazselyem

Horgászat vs ürülékes víz avagy hogy ne szállj szembe az elemekkel

Legalább két hónapig nem szeretnék tó közelébe kerülni. Leszögezem, hogy horgász családból származom. Az én gyerekkorom szerves része volt a horgászat, kishalfogás süllőzni, szákban nézni a nagy halakat, mind természetes. Mindaddig nincs is baj, amikor az ember akváriumi halat akar fogni.

Az egész baj egy felesleges akváriummal kezdődött, aminek a betelepülését egy plecotól vártuk. A plecó az algaevő harcsa nevezetű nagyszerű élőlény, aki az üveget szívogatva egész nap az algákkal táplálkozik, na jó eszik mást is néha. Az én otthoni akváriumom is tartalmaz egy plecót, ő tíz centis, nem 30, mint amilyet mi szerettünk volna fogni. Meg volt a hely, ahol megfoghatjuk, és a módszerek is. Kettő többórás sikertelen próbálkozás után gondoltuk, hogy majd a harmadik tuti befutó.

Elindultunk harmadszor is. Persze szakadt az eső, nem számít. Már a villamosmegállóban felcsapott egy kocsi, semmi gond. Az igazi gondok később jelentkeztek. Földalatti kijárat hatalmas pocsolya, én természetesen nem vettem észre, mert el voltam foglalva a nagyszerű Bikini koncert zenéjével. Konkrétan bokáig merültem a vízben, amivel a legnagyobb baj az volt, hogy valamiféle ürülék ázott benne. Ennél rosszabb már nem történhet mentünk tovább a tóhoz. Nem maradunk sokáig, nem maradunk sokáig, de ez a módszer a biztos, ha így nem akkor már tényleg csak szigonnyal lehet megfogni a kis szemeteket.

A módszer nem vált be, halat nem hoztunk, hallottunk egy fél koncertet és cseppet sem kellemes szagokkal övezve tértünk haza. Szolgáljon örömünkre a kis kárász, aki az akváriumban figyel plecó helyett, ha csak ideiglenesen is. As the rush comes.

Szólj hozzá!

Címkék: koncert szerelem bikini horgászat borsó pleco


2009.10.27. 22:04 Petrazselyem

Fontos sznob nap

Elég sznob nap, ha sznobnak számít köntösből pezsgőzni meg csokit enni és Vivaldit hallgatni. Ezek vagyunk mi. És persze az alternatív kéjelgés is fontos szereplő volt. Megérte az a tíz nap.

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem borsó harisnya


2009.10.24. 12:06 Petrazselyem

még mindig 10.23.

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság"

Szólj hozzá!

Címkék: történelem október 23 márai sándor mennyből az angyal


2009.10.23. 10:56 Petrazselyem

10.23.

1956.október23. Valahogy mindig foglalkoztatott ez a nap, egészen azóta, hogy 8.-os koromban a mi osztályunk csinálta az ünnepi műsort. Bár akkor még nem igazán értettem, mi is történt ekkor. Ahogy haladt az idő megértettem, persze gimnáziumban rendesen ki is veséztük a témát. Sajnos bebizonyosodott, hogy a magyarok nem sokat tudnak saját nemzeti ünnepeikről, ez pedig szerintem hatalmas szégyen. Elfogult vagyok a történelemmel szemben, mégis arra bíztatok mindenkit, hogy üljön le, vegyen le egy könyvet a polcról, vagy kapcsolja be a tv-t, váltson az a magyar1-re és akkor kicsit többet tud meg a dolgokról. Főleg úgy, hogy a lezajlott eseményekben résztvevők közül többen élnek, és nincs jobb az ő szavuknál, az ő "meséiknél". Igazán rá lehet szánni ebből a 24 órából 1-et arra, hogy beleássuk magunkat a múltunkba és talán ha a gyerekük, unokájuk megkérdezi, mire emlékezünk ma, ne értetlen arccal meredjenek rá. És, hogy kampányoljak még egy kicsit érdemes ellátogatni a Terror Házába is, életreszóló élmény és tudás szedhető össze onnan, és hiteles képet kapunk ebből a korszakból is. Kalandra fel, irány a nappali és a könyvespolc.

1 komment

Címkék: könyv történelem október 23 terror háza


2009.10.06. 19:33 Petrazselyem

Feladtam, nem bírom

Nem hiszem el, tanuljatok már meg magyarul. És fejezzétek be nem létező szavak használatát, mint ajcsi, kabi, cipi meg egyéb értelmetlen szavak. Mi nem szokunk, úgyhogy szökjetek már ezekkel a beszédekkel. Él a mondás: Aki hülye haljon meg.

Szólj hozzá!


2009.09.19. 16:26 Petrazselyem

Itt van az ősz, itt van újra...

Így szeptember vége felé kezdenek előjönni a szokásos őszi tennivalók. Azért még nem ontják a fák a leveleket, de már elkezdődött a játék. Másik teendő a falevélseprésen kívül a diószedés. Ma ezt tettem és rájöttem, hogy hiányzik a történet főszereplője, Lord. Már nincs itt, hogy állandóan megegye az összes diót, miközben te össze próbálod őket szedni. Csodálatos kutya volt, mérnöki pontosággal tudta, hogy melyik dió rossz és melyik jó, és megenni sem úgy héjastul ette. Nem. Kiválogatta a dióbelet a héj közül. Nem lesz a régi ez az egész rítus.

Közben gondolkodtam és rájöttem, hogy van érzésem az ősszel kapcsolatban. Pedig azt hittem, hogy csak a téllel kapcsolatban vannak ilyen örömeim. tévedtem. Gimnazista koromban egyfajta életérzés volt a vasárnap délután ősszel. Amikor megtanultál mindent másnapra és bent ülsz látod, ahogy a fák ágait és a leveleket fújja a szél az udvaron, dísztök van az asztalon, süt a nap, a kertben a virágok is összehúzták magukat. Emlékszem erre az érzésre, pedig  talán ebben sem lesz már többet részem, a vasárnap októberben már másról szól. Rohanásról. Talán majd legközelebb. "Tudja isten, hogy mi okból, Szeretem? de szeretem."

Szólj hozzá!

Címkék: ősz szerelem kert lord


2009.09.08. 21:24 Petrazselyem

Idézem: "...Elindulok. Toronyiránt a hóban. Mint valami szimfónia, amint ropog a lépésem alatt.A hang nem egyöntetű, sok-sok hangszerre van bontva. Minden egyes lépésnek megvan a maga dallama, a maga ritmikai diagramja. A leghangosabb, a legvastagabb a sarkam. Amikor a hóba kerül megadja a zenei témát, éles, egyszerű, szilaj. Ez meglehetősen sokáig tart, amíg csak a láb egész súlyával rá nem nehezedik. Azután halkul a hang - bizonyára a lábfej íve alatt. Majd a hó a cipőtalp alatt - ugyanazt a témát ragadja meg, játssza, viszi tovább, mint a sarok, csak túláradóbban, gazdagabb tartalommal. Precízen játssza, nyugodtan, az egyes hangjegyeket kiemelve. Iszonyúan technicisztikus. A lábujjaim végén megtörik...."

"...A hó élő matéria. Konzisztenciája akár egy testé, zárt, feszes. Gyönyörűség kézzel belesüppedni. Engedékeny, közeli, és ugyanakkor mégis idegen; nem is annyira idegen, mint inkább más, méltóságteljes..."

Szólj hozzá!

Címkék: könyv tél


2009.09.07. 09:18 Petrazselyem

Éljen a kiscsoport!

Ma kora reggel, már 9kor röhögőgörcsöt kaptam a szánalmat nyújtó embereken, a kicsit magukról sokat képzelőkön, meg a majdnem óvodás szintű napi blogokon. Azokról nem is beszélve, akik azt hiszik a világ miattuk forog. És amikor eme remek tulajdonságok még torlődnak is, na az a vég. Köszönöm az élményt:D. Minden reggel megéri felkelni valamiért. És várjuk a nagyszerű telet, mert a hóesés maga a gyönyör.

Szólj hozzá!

Címkék: blog tél röhögőgörcs


2009.08.23. 15:50 Petrazselyem

1 vs 26280 óra

Van az embereknek olyan beidegződésük, amely évek alatt alakul ki és nem igazán változik. Lehetséges, hogy azért mert nem megfelelő az az ember, akitől elvárható lenne, hogy változzon ez a hozzáállás, vagy az is lehet, hogy egyszerűen már örökre megváltoztathatatlannak hisznek valamit.

Számomra bebizonyosodott, hogy ilyen nem létezik. Sikerült egy óra alatt megváltoztatnom, valakinek az addigi felépített elgondolását, rossz tapasztalatát. Nagyon jó érzés, ajánlom mindenkinek egyszer 'próbálja ki', milyen is az. Persze ez csak akkor lehetséges, ha megfelelőek az alanyok hozzá. Két emberes munka. Egy óra alatt megváltoztattam 26280 óra tapasztalatát. Eltökéltség.Büszkeség.Öröm.

Balatoni világos leltár

- Ruha (fürdő) egy darab

- Kapu (pirosra festve)

- Betonút

- Rendőr (fekvő)

- Sorompó (vasúti)

- Part (tóé)

- Lépcső

- Víz (morajló)

- Hullámok (végeláthatatlanok)

zaj kizárva.egyedül

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem borsó


2009.08.08. 14:05 Petrazselyem

Kitartó kirakó

Végre befejeztem. Nem mást, mint a kirakást. Merthogy nálunk nem telik el úgy év, hogy ne kapjak valamiféle kirakót ajándékba. Legutóbb karácsonykor kaptam ilyesfélét, kettőt is. Az egyikkel még akkor megbarákoztam, a másikat jegeltettem, mert nem tartózkodok itthon olyan sokat. Tegnap viszont befejeztem a munkát. És köszönöm anyának, aki ugyanúgy odaült mellé időnként, mint én:). Neki még gyakorolnia kell a dolgot, néha órákat töltött mellette és csak egy darabot talált meg, de megérte mert szép:). Várom az újabb kihívást, de ezúttal valami százmillió darabosat akarok:D

Szólj hozzá!

Címkék: puzzle otthon kirakó


2009.07.28. 17:30 Petrazselyem

'Kertem borsóval végig ültetéd'

♦ már június végétől kezdve borsóval ültetem be a kertemet, ami elég jól megy..., mivel borsó is élvezi, meg én is, eléggé •

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem kert borsó csokonai a reményhez


2009.06.22. 09:50 Petrazselyem

Áj láv MÁV

Biztos mindegyikük utazott már a mi állami vasutunkkal. Legutóbb, vasárnap én is így szándékoztam megközelíteni fővárosunkat. Szokásos vasárnapi utazós rendben zajlott minden.

 

A tiszaira érve viszont már gyanús jeleket véltem felfedezni: túl sok ember nyüzsgött a pályaudvaron meglehetősen sok kocsival karöltve. Próbáltam megközelíteni a pénztárt, ehhez pár embertömegen sikerült is átverekednem magam. A pénztárnál beigazolódtak gyanúim, mondhatni hosszú volt a sor, pedig aznap a MÁV kedvesen járt el, hiszen önmagához képest is sok pénztár volt nyitva. Kiválasztottam egy megfelelő sor, mondanom sem kell mindenki bankkártyával fizetett és természetesen mindenki értetlenkedett, hogy ő miért nem kap az öt perc múlva induló IC-jére helyjegyet.  Én közben csak az órámat figyelmet, teltek a percek.

 

A lényeg, hogy kis szaladással, de elértem a járművet, amihez most naiv megfontolásból nem csatoltak új vagonokat, elég lesz ez nekik alapon. Természetesen helyet már nem találtam, így beültem az első osztályra többi társammal, akik szintén úgy döntöttek, kihasználják a MÁV által adott üres ülőhelyek nyújtotta lehetőséget. Az út több mint fele eltelt egy kis pókerrel ezzel azzal. Majd jött Ő. Nincsenek sztereotípiáim, – sem auto sem hetero, ez tudományosan hangzott (szakmai ártalom) – de ennek a kalauznak tényleg kalauz feje volt. Átnyújtottam a kis jegyemet, miután pár szót motyogott az orra alatt, amit túl jól hallottam a vasút ’halk’ moraja miatt. Gondoltam arra akar rávezetni, hogy mutassam meg neki a kedvezményre jogosító kis diákigazolványomat. Rosszul hittem, azonnal feltekerte a volumét és elkezdte ecsetelni, hogy az én jegyem a másodosztályra szól, ezzel szemben az első osztályon ülök. Közöltem vele, hogy majd helyet váltok. Szerencsém volt, mert a rendesebbik fajtából volt, így szó nélkül értelmezte, amit közöltem vele. Persze a többi kabintársam is hasonló cipőben járt.

 

Mit volt mit tenni a kegyetlenségből elkövetett első osztályú helybitorlás súlyait érezve vállunkon, lelkiismeret furdalási rohamokkal kisérve, nevetve kiálltunk a folyosóra. Itt lett elegem, úgyhogy bekövetkezett, amit ritkán szoktam tenni, hogy ’cigit tolok a szájba’. A látvány nevetséges volt. Az emberek állnak a folyosón hátuk mögött pedig az üres kabinok, a székeken pedig az táskák ültek. Kérdezem én mibe fájt volna nekik, ha hagynak minket ott ülni, de nem, inkább még háromszor végig kellett mászniuk a folyosón. Oda-vissza, hagy legyen meg az örömünk, hogy a MÁV-val utazhatunk. A táj nem nyújtott újat, hiszen már elégszer láttam.

 

Sebaj, a sok vasutas sérelmemet jól kompenzálta a nemrégiben elmúlt vizsgák emlékére tartott pezsgőzés.

Szólj hozzá!

Címkék: máv kalauz elsőosztály tiszai pu


2009.06.18. 08:54 Petrazselyem

Dupla iksz, avagy csak a húszéveseké a világ

 

 

Szokták mondani, hogy az ember majd a tizennyolcadik születésnapjától felnőtt lesz, felelősségteljes. Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam semmilyen változást nem okozott az életemben az a szám. Leszámítva persze azt, hogy ilyenkor az ember büszkén megy alkoholt venni, hogy majd a pénztárnál biztos úgyis elkérik a személyijét és akkor majd lóbálhatja, hogy legálisan veszi.

 

Gyorsan eltelt az a két év, egy hónappal ezelőtt már a huszadikat ünnepeltem. Dupla iksz, már nem egyessel kezdődik, hanem kettessel. Erről meg az terjeng, hogy a húszas évei gyorsan elrepülnek az ember életében. Ekkor úgy döntöttem fergeteges bulival kell megünnepelni ezt a napot az elkövetkezendő huszas éveim tiszteletére.

 

Már délután egy nagyszerű hipermarketben találtam magam, ahol válogattunk a különböző italok között, persze ár érték arányosan, ahogy az egy leendő közgazdához méltó. Nehéz szülés volt a dolog, mentek a telefonok kinek mi jó, ki mit nem iszik meg. Végül megtaláltuk a nekünk megfelelőt.

 

A buli a Bázison kezdődött, most megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a Bázis tulajdonosának, hogy biztosít nekem alvóhelyet ilyen esetekben. De aznap dupla bulit tartottunk, hiszen a Bázis tulajdonosa is 20. születésnapját ünnepelte. Ehhez mérten elkezdődött az ereszd el a hajam, jöttek az emberek, már-már kicsinek bizonyult a helyszín. És ilyenkor persze az udvaron is folyik a csevej, egy cigi mellett, ami elég okot ad arra, hogy a ház többi lakója a gangról utasítson bennünket rendre. Ekkor döntött úgy a népes társaság, hogy továbbáll.

 

Az oda út nem ismeretes, valami olyasmi, hogy eltévedtünk, vagyis rossz buszra szálltunk. Következő kérdés persze az, hol is van az a bizonyos oda. Számomra ez a történet végén derült ki, de innen nem hagyhatom ki, hogy a romkertben voltunk. Hihetetlen sok ember, hering effektus. Minket nem zavart, mi bulizni jöttünk, jól éreztük magunkat. Persze minden ilyen alkalommal történik valami kellemetlen, ebben az esetben egy papucs elvesztése okozta a zűrzavart. Végül megkerült a lábbeli, nem is tudom miféle csoda folytán, de ilyenkor mindig bebizonyosodik számomra, hogy a részeg emberekre egy angyal vigyáz, aki a hétköznapokban nincs jelen. Következő kép már az volt, hogy világos van és az utolsó zene hangjai másznak a fülembe a hangszórókból. Elindultunk hazafelé.

 

Kérdés: milyen busszal kell menni? A buszkérdés hamar megoldódott így reggel öt órakor. A másik kérdés az volt, hogy néz ki a harisnyád. Hiszen mi, mint jó kislányok harisnyában vonultunk a bulizók elé. A ruhadarabok megsínylették az éjszakát, elmondhatatlan számú folt, lyuk volt rajtuk. Így minden mindegy alapon mezítláb folytattuk az utunkat. Mi baja eshet az ember lábának. A buszon folyt valami éneklés állítólag, de ez már csak visszamondásokból ismeretes. Nyugodt szívvel visszatértünk a Bázisra, kicsit sem koszos talppal. Mindhárman bedőltünk az ágyba és már kezdett a fejünk is megnyugodni, amikor elhangzott az este legnagyobb kérdése. Lányok, hol voltunk ma? A válasz hamar érkezett, hogy a romkertben, persze a következő problémát az okozta, hogy hol van az a hely. Erre már csak délben jöttem rá, egy párórás pihentetőnek nem mondható, inkább kómaszerű alvást követően.

 

Összességében rá kellett jönnöm, hogy ugyanolyan maradtam, mint két éve, nem változtam az évek hatására, talán majd ha rendesen munkába állok, mint a felnőttek…

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: születésnap romkert harisnya húsz


2009.06.16. 12:54 Petrazselyem

Egy város, Petrazselyem szemszög



 

Gyakran teszik fel nekem a kérdést a főiskolán hova valósi vagyok. Ilyenkor azt mondom: Felsőzsolca. Mit is mond az embereknek ez a településnév? Mindenkinek mást, mindenkiben más érzelmeket vált ki. Vannak akik örömmel fedezik fel bennem, hogy én is borsodi vagyok, ők vannak kisebbségben. A többség az, akikben értetlenséget vált ki, és kérik, hogy ismételjem meg. Ekkor tagoltam elmondom, majd rövid földrajzi tájolás következik.

 

Mivel két éve Budapesten tanulok kevés időt töltök itthon, a tavaszi szünet idejére viszont egy hétre hazajöttem. Tudtam, hogy vár rám a tanulás mégis ott motoszkált a fejemben egy kérés, készíts nekem képeket Felsőzsolcáról. Ezt a kérést egy barátom intézte hozzám, aki szeretné megismerni a várost, ahol lakom. Jó ötletnek tartottam, hiszen beleáshattam magam az emlékekbe, élményekbe, történetekbe.

 

Első ízben, mikor nyakamba vettem a várost már esteledett. Csak jártam az utcákat, bolyongtam, nézelődtem, fotóztam. Hazaérve első dolgom volt megnézni az elkészült képeket, majd arra a megállapításra jutottam, hogy érdemes lenne másokkal is megosztanom azokat, valamint, hogy jó lenne egy írásos anyag is a témában. Ekkor kezdtem el ezt a cikket írni.

 

Másnap kicsit tapasztaltabban, pótelemekkel a táskámban már délután útnak indultam és hagytam, hogy  a lábam vigyen amerre szeretne. Végül is a Hősök teréhez vitt, amit mi itthon csak „vám”-ként emlegetünk. Az odafelé úton rájöttem, hogy ha Miskolc felől közelítjük meg Felsőzsolcát az első kép már rég nem ugyanaz, ami öt éve fogadott. Egy virágos körforgalom és egy -számomra újnak mondható tér-, ahol az 1848-49-es szabadságharcban elesettekért róhatjuk le kegyeletünket. Ott jártamkor a virágosládából ágaskodó apró piros fehér zöld csíkos zászlók látványa óvodás kori emlékeket idézett bennem, hiszen annak idején én is az oviban festettem hasonló zászlókat, s szúrtam boldogan a hideg földbe március idusán.

Következő állomásom a Hősök terével szomszédos Művelődési Ház volt. A „művház” ajtaján belépve idős néni mosolyogva fogadott és kérdezte mi járatban vagyok. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy itt megállt az idő kereke. Ugyanaz a látvány tárult a szemem elé, mint hét éve, amikor utoljára jártam ott. Fehér székek, pepita padló, lambéria. A portás néni is megerősítette, hogy itt bizony semmi nem változott. Rövid beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy ugyanúgy itt tartják az iskola alapítványi bálját, valamint az angol nyelvű teadélutánt is, amin hajdanán én is szereplőként vettem részt. Kavargó érzelmekkel zártam be magam után az ajtót és ekkor megcsapta az orrom a készülő vacsora illata. Ez a számomra oly kedves illat természetesen a Pokol Csárdából jött. Készpénz hiányában azonban kénytelen voltam továbbállni és folytatni az időutazást időgép nélkül, lábbusszal.

Esteledett ezért hazafelé kezdtem sétálni a bicikliúton, a harmadik kereszteződéshez érve megakadt a szemem a város trianoni emlékművén. Kicsit szégyenkezve állapítottam meg, hogy tulajdonképpen nem is láttam még közelről. Szemügyre vettem a kopjafákat, feliratokat. Erdélyt idézte meg bennem a látvány, ott találkoztam megannyi hasonló kopjafával és a rájuk kötött nemzeti színű szalaggal. Ekkor már esteledett, hazafelé indultam, tervekkel a fejemben.

 

A következő nap délelőttjén az úticélom az általános iskolám volt, amit -amikor én oda jártam- ÁMK Kazinczy Ferenc Általános és Művészeti Iskolának hívtak. Az épület kívülről megmaradt, abban a fényben, ahogy 2003-ban hagytuk ballagó osztálytársaimmal. Nem változott a számomra oly emlékezetes udvar, megannyi nagyszüneti játék színhelye, a fák, a bokrok, a faház és az udvaron lévő szivarfák is töretlenül ontják terméseiket. Az aula felépítése sem változott, mint ahogyan a folyosók fehér festése sem.  Kazinczy Ferenc emlékplakettje fogadott és a régi csend, hiszen éppen folyt a tanítás. A tanóra ideje alatt szétnézhettem az emeleti zsibongóban. A falakon a megszokott iskolás rajzok köszöntek vissza. Rövid, majd öt perc múlva hosszú csengetés következett. Véget ért a harmadik óra. Székek tologatásának, lábak toporgásának hangja ütötte meg a fülem. Szaladt a sok iskolás ki az udvarra, hiszen a nagyszünet következett. Én is az udvar felé vettem az irányt, amikor a folyosón találkoztam néhány volt tanárommal. A szünet végéig felváltva idéztük fel az emlékeket, majd ők befelé indultak, hiszen lejárt az aznapi szabadban töltött 15 perc. A kapun kívülre érve élmények sokasága sejlett fel bennem a sportpályát látva. Edzések, érmek, kézilabda, atlétika, bitumenes pálya, salakpálya. Lehet az olvasóknak ez semmit sem mond, viszont én volt testnevelés tagozatos diákként rengeteget futottam, izzadtam azon a salakpályán. Melyik akkori osztálytársam ne emlékezne a heti kétszeri edzésre, a bitumenes pályára, ahol testneveléstanárom próbált meg beavatni minket az atlétika, kézilabda rejtelmeibe sok sikerrel, hiszem még ma is szobám falán lógnak az akkoriban nyert érmek. Itt kaptam meg azt a sportalapot, amit később is hasznosítani tudtam, így könnyen vettem a testnevelés óra akadályait a gimnáziumban is.

Pár nap múlva ismét útra keltem hogy, egy kis kirándulással egybekötve megnézzem mi is történt a Sajóval. A gáton sétáltam végig, ahol még pár éve telente szánkóztam. „ A folyó oly símán, oly szelíden/Ballagott le parttalan medrében,/Nem akarta, hogy a nap sugára/ Megbotoljék habjai fodrába.” Megállapítottam, hogy akár A Sajó címet is viselhetné Petőfi Sándor verse. A Városházánál jöttem le a várost védő töltésről. Innen már könnyedén megközelítettem a „duplakeresztes”, görög katolikus templomot. Megálltam és csak néztem az épületet, itt tört rám a legtöbb érzelem, a zeneiskolai karácsonyi hangversenyek hangulata öntötte el szívemet. Gondolom sokukban megfogalmazódik a kérdés nekem miért köthető a zene ehhez a templomhoz. Tizenegy évig voltam zeneiskolás, mély nyomokat hagyott bennem a rengeteg fellépés, zeneóra, próba. Fellépésből egy biztos akadt minden zeneiskolás életében, az pedig ez a bizonyos karácsonyi hangverseny volt, amit minden évben megrendeznek ebben a templomban. Ünneplőbe öltözött iskolások tolonganak a templom előtt az adventi időszakban, hogy a város lakóinak, barátoknak, családtagoknak adjanak koncertet.

 

Számomra sok emlékezetes pillanata volt ennek az élménybeszámolónak, Remélem sikerült közelebb hoznom Felsőzsolcához az embereket és, hogy egykori iskolatársaim is hasonlóan élték meg ezeket az éveket. Kívánom, hogy minden zsolcai, még ha messze került is e várostól, ha megkérdezik hova is való, úgy mondhassa otthonának e várost, mint ahogy én gondolok Felsőzsolcára.

3 komment

Címkék: pokol otthon sajó csárda felsőzsolca


süti beállítások módosítása